New York pár napban 2. rész

New York pár napban 2. rész


A két new yorki rész válaszvonalát az ottani szállás csere jelölte ki. Két nap után elhagytuk a yogi-rastafari pakisztáni vendéglátónkat, és átköltöztünk Manhattan másik oldalába, Chelsea negyedbe, Wanda édesapjának régi barátjáékhoz. A kedves házaspár – Michael és Laili – talán a legjobb manhattani neighbourhood-ban lakik. Chelsea, Manhattan nyugati felén a 14. és 34. utca közt terül el. Ez a város legújabb szórakozó negyede, Greenwich Village mellett. Egymást érik a legjobb éttermek, amikkel körbe lehet utazni a világot 5 utca alatt. Jól meg van egymás mellett az olasz, görög, etióp, vietnámi és muszlim étterem, de nem kell sokat sétálni pár hamburgerezőért sem. A közös kapocs az igényesség, és a jó minőségű ételek készítése, egyedi, de mégis a chelsea-i hangulatba beleillő helyeken. Nagyon el van találva, és egy általános középmagas szín vonalat ütnek meg vendéglátó ipari egységek.

Érdekes, hogy a nagyobb városokban mindig a megvetett kisebbségek negyedeiben éled újjá a város, és így oda vonza a tömeget. Gondolok itt Pesten a Zsidó Negyedre, Madridban a Muszlim Negyedre. New Yorkban sincs ez másképpen, csak itt Chelsea és Greenwich Village a Meleg Negyed. Általánosságban Amerikáról kijelenthető, hogy toleráns és elfogadó, és ez a nagyvárosokra kifejezetten igaz. New Yorkban tényleg látszik, hogy mi van akkor, ha az elégedett, kiegyensúlyozott kreatív emberek azt tehetik, amihez értenek. Valaki főz, valaki dizájnol és valaki szórakoztat. Lényeg, hogy nincs elnyomás és ez a felszabadultság nagyon könnyen átragad az emberre, így a neighbourhod-os sétáinkat is ez az érzés fémjelzte.

Amit Chelsea-ben nem szabad még kihagyni az a High Line. Michael-ék elvittek minket este sétálni rá, és közben elmesélték, hogy mi is ez az utcaszint felett 4-5 méterrel kanyargó sétány. A sztori a következő: New York jelentős kikötőváros volt már a kezdetek óta, ebből kifolyólag Manhattan is körbe volt zárva dokkokkal. Az itt kipakolt áru szárazföldi részekre való átmozgatásához a XIX. században lovaskocsikat használtak, de ez kezdte túlterhelni a városi közlekedést. 1847-ben a városvezetés engedélyt adott egy magasút építésére, hogy tehermentesítse az utakat. Kezdetben itt is lovaskocsisok hordták az árut. Ők voltak a West Side Cowboy-ok. 1929-től viszont logisztikai modernizáció történt, és onnantól mozdonyok végezték ezt a munkát. Jó 30 éven keresztül ez így is ment, ám ezek után elkezdték leépíteni a kikötőket és a hatalmas raktárépületeket átalakították iroda és lakóépületekké, mert Manhattan túl értékes volt ahhoz, hogy raktárak foglalják a helyet a világ fővárosában. Sajnos az elhanyagolt magasvasút a ’60-as évektől pusztulni kezdett, de az ezredfordulóval változások indultak és kreatív várostervezők egy csapata újraálmodott egy 2 km-es rozsdás, düledező szakaszt. Ezt nevezzük ma High Line Parknak, és minden new yorki meg van örülve érte, teljesen jogosan. Nagyon innovatívan kezelték a problémát és, ami a fő, hogy helytakarékosan igaz, de egy kis öko-parkot hoztak létre a város szintje felett, ahova élmény kiülni, borozni, olvasni, beszélgetni.

Jelentős épületek

Ha New Yorkban jár az ember nem hagyhat ki két ikonikus felhőkarcolót, bár az egyiket már csak romantikus értelemben lehet e kategóriába sorolni. 🙂

Kezdjük az idősebbel és a kakuktojással, a Flatiron Buildinggel. Az 5. sugárút és a 23. utca sarkánál bújuk meg a háromszög alakú épület, amit azért lehet felhőkarcolónak nevezni a maga 82 méterével, mert építésekor (1902) ez volt a legmagasabb épület. Sok aspektusból érdekes, mert úttörő szerepet töltött be például az acélszerkezetes építészet fejlődésében. Nyilván nem árulok el nagy titkot, de az alakjáról kapta a nevét, mert az épület háromszög alakú telke a régi típusú vasalók alakját idézi. Miért háromszög alakú a telek, ha New York utcaszerkezete négyzethálós? Egész Manhattanben csak egy utca rakoncátlankodik, és megy szembe a konzervatív normákkal, és ez a Broadway. Ő csak azért is keresztben szeli át a városrészt, és a Flatiron pont egy ilyen kereszteződésben (Broadway – 5th Avenue – 23nd Street) van.

Érdekesség
Miután átadták, az épület – az alakjából adódóan – módosította a városi szélrendszert. Így lehetett, hogy a sarkon, jelentős sebesség anomália jelentkezett. Ez még nem is lenne különösebb baj, csak az akkori, századfordulós időkben a hölgyek hosszú szoknyát viseltek, hogy a kíváncsi férfi szemek elől eltakarják még a bokát is, és hogy ne illetlenkedjenek nyilvános helyen. Mi sem kellett a szalma zsirardis new yorki kamaszoknak! Órákat álldogáltak a Flatiron Building mellett, és várták, hogy egy-egy nagyobb szélfuvallat fellibbentse a lányok szoknyáját, felfedve a bokát, ami az akkori korban hatalmas erotikus tartalommal bírt. Ez a bandázás annyira zavarta a kisasszonyokat, hogy a város egy állandó rendőrt vezényelt ki a helyszínre, akinek az volt a feladata, hogy elhajtsa a kukkoló fiatalságot.

Hamár érdekesség, az épület legkeskenyebb fala, mindössze 2 méter széles.

A másik felhőkarcoló, már sokkal közismertebb, főleg akik szeretik a King Kongot. Ez az épület az Empire State Building. A Flatironból csak pár sarokra van északra a 5th Avenue-n, így érdemes egy napra tenni. Mi is ezt tettük. Gyorsan beálltunk a sorba, majd $32-ért felmentünk a 82. emeletre, hogy megnézhessük a híres new yorki panorámát. A gyönyör után pedig megittunk az épület lábánál egy isteni sört, hogy teljes legyen az élmény, és nyugalomban elkezdhessük tervezni az utunk New Orleans felé.