New York pár napban 1. rész

New York pár napban 1. rész


Az eredeti tervek szerint Buffaloban autót béreltünk volna és egy klasszikus amerikai roadtrip keretében levezettünk volna az Appalache-ig, majd onnan tovább még délre Savannah, Georgiaig és a keleti parton vissza Buffaloba. De sajnos az autóbérléssel sorozatos gondjaink akadtak, így éltünk Wanda hongkongi barátjának, Jacknek az ajánlatával és elmentünk vele autóval New Yorkba, ahol 4 napot töltöttünk. Gyorsan foglaltunk estére egy kis lyukat a Chinatownban. Persze nem azért, mert ott volt a legolcsóbb a manhattani szállások, hanem hamár Kínából jöttem és egy kínai srác visz le minket, legalább a Kínai negyedben hajthassam álomra a fejem. Mert az olyan jó.

NYC, a brand

2011-ben volt már szerencsém itt járni és mi tagadás ez a város tényleg varázslatos, méltó a hírnevére. Itt van minden, amit a modern világ teremtett, és itt tényleg mindenki maximálisan jól tudja magát érezni a hájas dollármilliárdosokkal kezdve, a csóró hátizsákosokon át, a gasztronómia-, művészet-, tudomány- és sportrajongókkal bezárólag. Minden hétvégén van egy felvonulás, egy koncert, egy mega-kiállítás, vagy sportesemény. Ez azért lehetséges, mert a majd 9 milliós metropolisz eszméletlen etnográfiai diverzitással bír, akiknek megadják a lehetőséget, hogy szabadon gyakorolhassák szokásaikat. Így teljes mértékben lehetséges, hogy egymást követő hétvégéken egy hindu felvonulásba, majd karibi gasztrofesztiválba, és orosz cirkuszba botlunk, mindezt megspékelve mondjuk egy indián népművészeti kiállítással. És hogy még színesebb legyen a repertoár pont a múlt hónapban tartott amerikai turnét a kedvenc bosnyák ska együttesem. Szóval pazar ez a pezsgés, és ez csak a szórakoztató és kulturális oldala New Yorknak, mert ugye tudjuk, hogy ez a város nem elhanyagolható pénzügyi és világpolitikai színtér is!
Utazó szemmel New York másik hatalmas előnye, hogy egyszerűen lehetetlen eltévedni benne. Mármint Manhattanben. Hiába hatalmas New York, a rácshálós városszerkezet, és a számozott utcák hada – ami égtájakkal vannak pontosítva – a várostervező mérnökök szimpla zseniálisát tükrözi. Ez az előnye a késői, még óvárossal nem rendelkező városoknak, hogy tudatosan alakították ki őket. Bár tegyük hozzá, így egy plusz varázzsal szegényebbek is.

Az első nap

A Chinatownban töltött éjszakánk után nem volt kérdés, hogy a nap további részét alternatív szálláskereséssel fogjuk tölteni, mert a szobánk kicsi is volt, ablaktalan is volt, és manhattani árak lévén elég borsos. Így összekötöttük a kellemest a hasznossal, és egy kellemes alsó-manhattani séta során kiküldtünk körülbelül 20 Couchsurfing üzenetet. Chinatownról nem mesélnék bővebben, mert a detto az a hangulat lengte körbe a new yorkit is, mint Torontoban. Vegytiszta Kína fogadott az utcákon, ami a negyed végeztével maradéktalanul eltűnt.

Tehát délnek haladtunk, hogy a Wall Streeten keresztül elérjünk a Battery Parkhoz, és rálessünk a Szabadság-szoborra. A Wall Street vegyes érzéseket vált ki az emberből, mert kicsit csalódunk, mikor végigmegyünk rajta. Persze ez nem a látnivaló csúnyasága miatt van, hanem mert többet várunk. Mindenki tudna Wall Streethez kapcsolódó filmeket mondani. Összekötöttük az utcát a hatalmas botrányokkal, a fényűzéssel, a cselszövéssel és ügyeskedéssel. Azt várjuk, hogy szétrobban az utca, és csekkeket lobogtató brokerek rohannak át egyik épületből a másikba. De a valóság, hogy inkább csak turistacsoportok vonulnak, és maximum a hotdog árusok lobogtatják a szalvétát. Igaz az épületek gyönyörűek, így érdemes nem az utcát, hanem az irodaházakat nézni. Valamint az is igaz, ha az ember elég sztorit tud, ez a hely is hallatlan izgalmas tud lenni, visszaigazolva, hogy sokszor csak a háttértörténet teszi érdekessé a látványosságokat, és nem az esztétikai élmény.
Ha már esztétikai élmény, a Wall Street nyugati végén található a Trinity Church. Egyből beleszeret az ember, mert olyan elbűvölő kontrasztja van a zsúfolt manhattani felhőkarcolók közt, hogy nem is akar máshova nézni az ember. Egy kört mindenképpen megér a templom.

A Broadway-n lefele haladva elértünk egy pici háromszög alakú térre a Bowling Green Parkba, ahol a híres Charging Bull, vagyis Támadó bika szobor várja a fotózkodókat. Mint New York nevezetességeinek nagy része, neki is van egy különleges sztorija!

Érdekesség
A 3,2 tonnás bronz szobor egy bizonyos Arturo Di Modica nevű szobrász tulajdona, aki 1989. december 15-én egy gerilla akció keretében lepottyantotta a szobrot a tőzsde épülete elé a Karácsonyfa alá. A hatóságok le is foglalták, de a new yorikiak visszakövetelték az amerikaiak jövőbe vetett hitét manifesztáló alkotást. Így került a jelenlegi helyére a bika, amiért a turisták meg vannak hülyülve. Millió fénykép kattan el naponta a bikával, de nem elsősorban a fejével, hanem a farával. Állítólag az emberfej nagyságú golyóit, ha megérintjük pénzügyi helyzetünk kedvezőbb irányt vet. Így ha a háta mögé megyünk meg is látjuk az eredményét, ugyanis úgy csillog a bika töke, hogy Salamon is megirigyelné.

A Bika után érünk el a kikötőbe, ahonnan elindulnak a kompok az Ellis és a Liberty-Islandra, ahol a Szabadság-szobor van. Nem kompoztunk, mert a bikatök vakarásos csoda nem volt elég gyors, hogy jegyet vegyünk, továbbá nem egy lehengerlő élmény. A száraz földről is csodás látványt nyújt a szobor. Annál inkább érdekesebb a WTC helyén épült National September 11 Memorial. A nagy gonddal és rengeteg pénzből felépült emlékpark méltó utódja az Iker Tornyoknak. A parkban a tornyok helyére két hatalmas négyzet alakú vízesést építettek, ami a legmélyebb ember alkotta medence. A park a világ legökobarátabb parkja címet is megkapta, ám az igazi látnivaló mégis a vadonatúj felhőkarcoló, a Ground Zero. Nem gondoltam volna, hogy ezt mondom felhőkarcolóra, de gyönyörű! Főleg, ahogy magabiztosan őrködik a két tó/medence felett, és mégis eltűnik ahogy az ablakaival visszatükrözik a felhőket. Zseniális!

Mindezek utána egy kávé mellett már időszerűnek tűnt, hogy komolyabban is elgondolkozzunk, hol is tudjuk tölteni az adott éjszakát, mivel senki sem reflektált a segélykiáltásainkra. Ekkor isteni szerencsére egy pakisztáni srác visszaírt, hogy hívjuk fel. Rövid beszélgetés utána Wanda azt tolmácsolta felém, hogy azonnal csináljak egy WhatsApp-ot, mert meg kell osszuk a profiljainkat, hogy eldöntse szimpik vagyunk-e vagy sem Atifnak. Pár perc múlva csörög újra a telefon, és a következő fogadott:

„Hello srácok, gyertek nyugodtan, de kérlek igyekezzetek, mert nemsokára indulok egy ukrán zenei fesztiválra és sietnék. Fogjatok taxit, gyertek ide, és odaadom nektek a kulcsot!”

Tátott száj, visszatartott levegő, és röhögés. Felálltunk, fizettünk és 10 perc múlva már a kezünkben is volt egy manhattani apartman kulcsa a teljes hétvégére. Ilyen egyszerű volt new yorkivá lenni. Tök jó, hogy vannak még olyan nyitott emberek, mint Atif, aki csak úgy odaadja a lakását két idegennek és akiben fel sem merül, hogy mi mindent csinálhatunk vele.

Második nap

Pihenésnek szántuk, hogy átérezzük a new yorkiságot, így nem is volt kérdés, hogy a Central Park felé vesszük az aznapi irányt. Mindenki hallott már a Central Parkról. Egy igazi ikon a városi közparkok terén.

Érdekesség
Az USA első védelem alá helyezett közparkja, nagyobb mint a Monacói Hercegség, és 1908 óta több mint 240 filmben volt látható. Biodiverzitás terén sem elhanyagolható, mert több mint 171 faféle, 25 lepkefaj és 275 különböző madár lakik benne. Ezzel az Államok egyik legjobb madarászhelye. Továbbá, ha ez nem elég évente 40 millió látogatóval kell megbirkóznia.

Sétáltunk egyet a Central Park Zoo mellett, majd leheveredtünk egy fa árnyékába fagyizni, és néztük a piknikező családokat, a locsoló berendezéssel játszó gyerekeket.

Számomra a legnagyobb élmény New Yorkban az American Museum of National History. Ha a Central Park minden parkok királya, akkor a múzeumok abszolút fejedelme, nagy kánja az a National Museum New Yorkban. Irgalmatlan tudásanyag profi interaktivitással és hibátlan ízléssel bemutatva. Már maga az épület is hatalmas, így jó hasznát lehet venni a múzeum saját app-jának (amit az ingyen WiFi-vel folyamatosan használhatunk), amiben kiválaszthatjuk milyen kiállítások érdekelnek miket, és a séta közben a telefon figyelmeztet, ha számodra érdekes helyen vagy, valamint extra tudnivalókkal lát el. XXI. század hello!
Igaz én már voltam a múzeumban, de komolyan alig vártam, hogy újra bemehessek ebbe a szentélybe! Persze megint rágerjedtem a dinókra, de most több időt töltöttünk a kultúra kiállításon is, ami szintén megérdemelt volna jó pár órát. Lényeg, hogy nagyon összeszedett igazi kulturális intézmény, ahol szórakozva tanulsz. Imádtam! New yorki látogatásunk során kötelező látnivaló!

Az este további részét a Broadway-n sétálgatva és a Times Square-n töltöttük.