Toronto, te csodás!

Toronto, te csodás!


Miután megérkeztem Buffaloba az első hétvégén át is ugrottunk Kanadába, hogy megnézzük Torontot. Az út mindössze 3 óra buszozást vett igénybe, mert Kanada egyik legmenőbb városa az Ontario-tó túlpartján terül el, szemben Buffaloval.

Mielőtt bővebben elkezdenék mesélni a városról tisztázzuk, hogy nem ő Kanada fővárosa! És nem is Montreal vagy Vancouver, hanem Ottawa. Gyakori tévhit, és igazából meg is bocsájtható, mert Toronto világ szerte az egyik leghíresebb kanadai város. A külterületekkel,  Ontario tartomány fővárosa nagyjából 4 millió főt tudhat magának, és Kanada pénzügyi és oktatási központja. A város csodaszép, igazából mennyei! A logikus, rácshálós utcaszerkezet megkönnyíti a közlekedést, így nagyjából fél óra alatt képbe lehet kerülni Torontoval.

Kis történelem

Eredetileg a huron indiánok gyülekezőhelye volt Toronto, még a sápadt ördögök megérkezése előtt. De 1749-ben beütött a krakk, és francia szőrmevadászok tették le az alapjait a városnak. Ezek után egy hosszú gyilkolászás kezdődött a francia és angol telepesek között, amit az angolok győzelme zárt le. Az 1800-as évek elejétől a tavi hajózás kezdte felvirágoztatni a helyi közösséget, ami szinte töretlen volt, szinte mind a napi napig. Az etnográfiai sokszínűség a második világháború után indult be, amikor is bő fél millió migráns érkezett Torontoba, köztük jó számmal magyarok is, akik főleg az ’56-os forradalom után kerestek békésebb vidéket, és jobb életet. (Érdekesség, hogy London előtt Toronto volt a második legnagyobb magyar város, és Olaszországon kívül itt él a legtöbb olasz egy helyen.)

Két nap történése Torontoban

Két nap elég, hogy a várossal megismerkedjünk, és a főbb látnivalókat megnézzük. Igaz nem duzzogtam volna, ha még legalább ugyan ennyit maradunk, mert elbűvölt a város! Idáig Shanghai-t tartottam a legjobb városnak, ahol idáig jártam, de Toronto pár óra után elkezdte megdönteni ezt a szilárdnak hitt megállapítást. Jogos a kérdés, miért? Egy tiszta, jól szervezett nagyváros, ahol jólszituált, jólöltözött emberek laknak, akik kedvesen mosolyognak a turistára. Ahol a felhőkarcolók árnyékából fél óra sétával már kisvárosi környezetben lehetünk, kedves téglaházakkal, patentül gondozott kerttel, mókusokkal, madárcsicsergéssel. A belváros nem túlzsúfolt, de érezhető a pezsgés, hogy minden hétvégére van valami fesztivál, ünnep, kiállítás, koncert, és ezek mellett a helyiek sportorientáltak. Sokan bicajoznak, futnak, kosaraznak, deszkáznak. Lényeg, hogy egy alternatív mozgás legyen akár a downtown-ban is. És a tetejében, tavaszi idő fogadott minket május végén. Mindenhol virágoztak fák, a fű zsenge, méregzöld színű volt. Gyakorlatilag kiabált az emberekre, hogy – Héj, gyere, piknikezz rajtam! A kék égen, kedves bárányfelhők úsztak és jóleső napsütés melegítette a hátunkat. Egyszerűen minden körülmény ideális volt, hogy azt mondjam, ez a világ legjobb helye, és soha nem akarom elhagyni!

A buszról leszállva a University Avenue-n észak fele haladva felmentünk a Queen’s Park fele, hogy sétálhassunk a mellette elterülő University of Toronto – St. George Campusban. A Torontoi sétánk egyik kedves célpontja lehet a város legfontosabb intézményének campusa, mert a XIX. századi borostyánnal benőtt kőépületeket csodaszép park veszi körbe.

Érdekesség
Ne zavarjon meg senkit, ha ránéz Toronto térképére és feltűnően sok a brit királyi családtagokhoz kötődő helyrajzi név, ugyanis nem véletlen a dolog! A világ második legnagyobb országa, Kanada, 15 másik országgal a Nemzetközösségi Királyság része, ami azt jelenti, hogy jogilag az angol korona alá tartozik, így jelenlegi uralkodója a brit II. Erzsébet. Erzsébet kanadai címe a következő: Második Erzsébet, Isten kegyelméből az Egyesült Királyság, Kanada és más királyságai és területei királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője. Nem mondom hangzatos, csak győzzük megjegyezni.  Ez a titulus 1931 óta áll fen, amivel Kanada államformája alkotmányos monarchia lett, de ez mellett önálló döntéshozó hatalommal rendelkező ország is. Többek között a korona melletti elkötelezettsége miatt lépett be a két világháborúba Ausztrália és Új-Zéland mellett. A Nemzetközösségi Királyság országaiban a királynőt kinevezett főkormányzók irányítják, akiket a helyi miniszterelnök javasol a királynőnek. Ezen személyeknek ceremonális végrehajtó szerepük van, külön zászlóval. Ebben csak Kanada különbözik, ugyanis a helyi főkormányzó zászlajában az oroszlán nem a királyi koronát, hanem a nemzeti jelképet, egy juharlevelet visz magával.

Az egyetem után dél-kelet irányban haladva elértünk a Kensington Markethez, ami egy kellemes, apró bazárokkal, művészboltokkal, hangulatos kávézókkal és szendvicsezőkkel teletűzdelt negyed, ami a Chinatown mellett fekszik. Egy finom szendvics és egy jó sör után természetesen meg kellett nézzük a kínai negyedet, ami nem okozott csalódást, mivel totál olyan volt mintha az anyaországban lennénk. Egészben sült kacsát kínáltak az éttermek, és az utcán erhu zenészek szórakoztatták a járókelőket. És gondolom senki sem rökönyödik meg, de baromi sok kínai arc volt az utcákon..

Ezek után a Queen Streeten haladtunk keleti irányba, hogy a szállásunkat elfoglalhassuk. Ez az utca Toronto verőere. Minden fontos középület megtalálható itt. A leglátványosabb a két ívből álló Toronto City Hall, vagyis az Új Városháza. Az érdekes vonal vezetésű épületegyüttes előtt nagy medence van, ami az egyik legkedveltebb gyülekezőhely a belvárosban. Egy sarokkal tovább láthatjuk a Régi Városházást. Az 1899-ben átadott épület 1984 óta Kanada történelmi öröksége. Nem hiába, igen impozáns, és tekintetet vonzó hatalmas óratornyával.

Az estét Toronto legmenőbb, leghipszterebb helyén töltöttük (még szerencse, hogy rá tudtam beszéltem Wandát :P). Ez a hely pedig nem más, mint a Distillery District. Kelet Downtownban 52000m2-en terül el az új művész és szórakoztató központ, ami hatalmas történelmi jelentőséggel is bír, merthogy a platz egy régi szeszfőzde területén lett kialakítva. A ’90-es években leáldozott a régi típusú whiskey főzdének, amiben meglátták a potenciált és szuper sörözőkkel, éttermekkel, butikokkal és galériákkal újítottak fel. A hely szelleméhez az is hozzájárul, hogy a brikett téglából kirakott épületek között, meghagyták a régi futószalag és hűtőberendezés elemeit, ezzel is kissé gyáriasabb, romkocsmásabb hangulatot adva a negyednek. Nagyon pazar, egy igazi élmény itt eltölteni egy éjszakát, így akit Torontoba sodor a szép, feltétlenül térjen be ide! Bár lapos pénztárcával nem igazán érdemes!

Utolsó kanadai napunkra két programot terveztünk: kompozunk egyet és délután vendégségbe voltunk hivatalosak. Miközben a Jack Layton Ferry Terminal fele sétáltunk útba ejtettük Toronto szimbólumát, a CN Towert. Egyszerűen gyönyörű ez az épület. Annyira kecses, és annyira dominálja Toronto látképét, hogy nem lehet máshova nézni, csak gyönyörködni benne. Az 553 méter magas épületet 1976-ban adták át, ami az akkori ember által épített legmagasabb épület címét tudhatta magának, amit 34 éven keresztül magáénak is tudhatott. Sajnos mi nem voltunk fent, de a toronyban 4 panoráma kilátószint van, amelyek közül a leghíresebb 342 m magasan lévő Glass Floor, vagyis Üvegpadló. A fordítás magáért beszél. 🙂

Komppal a Ward’s Islandra mentünk, ami a torontoiaknak kikapcsolódó helye. Tetszett az gondolkozásuk, hogy egy kellemes délutáni biciklizésért, piknikért vagy csak kutyasétáltatásért képesek átkompozni egy szigetre. Végül is igazuk van mert a sziget gyönyörű. Az egész egy hatalmas park, játszóterekkel, bicikliutakkal, weekend házakkal és kosár és baseball pályákkal. Szintén kihagyhatatlan torontoi desztináció. Csak ajánlani tudom!

Délután a 91 éves Péter bácsihoz voltunk hivatalosak ebédre, aki az odalátogató magyarok nagy vendéglátója, főleg a Buffaloban gyakorlatot végző orvostanhallgatóké. A kedves öreg úr igazi magyaros vendégszeretettel, mennyei csirkepörkölttel, uborkasalátával, fenséges hazai fehérborral és házi csoki tortával és almás pitével várt minket. Teljesen meg voltunk hatva Wandával. Az ebéd mellett igazi történelem és főző tanfolyamon vehettünk rész, ahol Péter bácsi elmesélte, hogyan kell elkerülni, hogy a csoki torta kihűlés után nem horpadjon be, vagy hogy milyen szerencsés véletlenek kellettek, hogy beinduljon a kardiológia Magyarországon, vagy hogyan tüntette ki Hitler első világháborús érdemeiért egyik felmenőjét, aki az egész háborút egy afrikai angol hadifogolytáborban töltötte.

Egy szó mint száz, Toronto zseniális, és nem tudom megérteni, hogy egy város, hogyan lehet ennyire tökéletes!