China for dinner az Újságban!

China for dinner az Újságban!


chinafordinner_1_png

Nagy megtiszteltetés ért bennünket, mikor a szegedi Délmagyarországtól megkerestek, hogy szívesen beszámolnának rólunk és a blogról. Hát persze, hogy igent mondtunk, így aki szemfüles volt – és akinek jár a újság – az a szombati (Április 2.) lapban olvashatott rólunk.

Ebben a posztban közöljük az eredeti, teljes  interview-t, amit sajnos a cikk rövidsége miatt nyomtatott formában nem lehetett teljesen közölni, és pár részlet sajnálatos módon elmaradt belőle. De hát mire való egy online felület, ha nem arra, hogy korlátozások nélkül, annyi tartalmat tegyünk közzé, amennyit akarunk?! Aki pedig lemaradt volna a cikkről, itt azt is elolvashatja! 🙂

Fogadjátok sok szeretettel!

A Chinafordinner csapata

1.Az első, kérlek, hogy röviden mutatkozzatok be. Honnan jöttetek és hogyan jutottatok el Kínába?

Ézsiás Tamás vagyok, 25 éves, szegedi. Az SZTE-n végeztem Földtudomány mesterszakon. Jelenleg a nanjingi Hohai Egyetemen tanulok Hidrológia és vízgazdálkodást szintén mesterszakon. Mindig is szerettem volna külföldön tanulni, így folyamatosan bújtam a pályázatokat, majd, egy Mátéval közös barátunk ajánlott egy kínai állami ösztöndíjat, aminek a segítségével jutottunk ki Kínába. Amíg otthon voltam a szegedi Sub-Tropical utazási irodánál vezettem utakat, többek között Amerikába és Kínába. Innen jött, hogy nem ijedtem meg a kínai tanulás gondolatától sem. Hobbijaim a túrázás, hegymászás, sziklamászás, új ételek kipróbálása, és újabb helyek felkeresése, ahol viszonylag kevés ember fordult vagy fordul meg. De ezek mellett a kertészkedés is kedvelt időtöltésem. Dorozsmai lakos lévén van egy kis tanyánk több gyümölcsfával, ahol ha időm engedi sok időt töltök el.

Pál Máté vagyok Kecskemétről, 28 éves, és szintén az SZTE-n végeztem Földrajz szakon. Immáron ötödik éve dolgozom túravezetőként az Eupolisz Utazási Irodánál, így a munkám által is rengeteget utaztam az elmúlt években. A dél-kelet ázsiai régió mindig is a szívem csücske volt, a nyitott és jó fej emberekkel, az egyedi kultúrával, remek ételekkel és egészen elképesztő természeti látnivalókkal. Bár Kína sok szempontból ennek szöges ellentéte, a kalandvágy miatt nem lehetett kihagyni ezt a lehetőséget. A sok utazás és a fejlődő országokban eltöltött hónapok szélesebb rálátást adtak arra, hogy a Földünk lakói között az általunk elképzeltnél is mélyebb szociális a kulturális szakadék van, ezeket leküzdeni pedig leginkább csak akkor lehet, ha mi is útra kelünk, és próbáljuk beleásni magunkat az adott ország lakóinak életébe. Ezért is leginkább az egyszerű, hétköznapi emberek közötti pillanatok maradtak meg legmélyebben és az ilyen élmények miatt szeretek újra és újra elindulni. Kínában szociológia mesterszakon tanulok, a fő kutatási területem pedig a tavaly áprilisi nepáli földrengés szociológia hatásai, illetve a nepáli katasztrófavédelem sajátosságai. Bármerre is járok a fényképezőgépem hű útitársam, így a fotózás és videózás szenvedélye az elmúlt évek során hobbiból már a munkám részévé nőtte ki magát.

2.Honnan jött a blog ötlete? Az about menüpontban olvastam, de fejtsétek ki bővebben, kérlek.

A blogot azért indítottuk, hogy egyszerűen tudjunk a szeretteinkkel és barátainkkal kapcsolatot tartani és ne kelljen mindeninek ugyanazt elmondani többször is. Másfelől ez egy amolyan internetes napló saját magunknak, amit ha hazajövünk évek múlva is szívesen forgatunk majd, és mutogathatunk akár az unokáknak is. Egy jó emlék, amit akár mások is hasznosnak tarthatnak, mert így kicsit megérthetik, mi is zajlik itt Kínában. Hiszen sok tekintetben annyira különbözünk, hogy az átlag ember nem is gondolná, így reméljük a blog kicsit segít ezt a szakadékot áthidalni. A harmadik ok ami az indulás után nőtte ki magát, hogy összekovácsoljuk az itt élő magyarokat, így reméljük a közeljövőben egyre több általuk írt beszámolót és érdekességet is lehet majd olvasni az oldalon.

3.Mit csináltok Kínában és hogyan van ennyi időtök utazni? Meddig maradtok? Mit gondoltok, mire elég ez az idő?

Egyetemre járunk az igen erősnek számító és nagy hagyományokkal bíró nanjingi Hohai Egyetemen. Igaz ez inkább a kínai szakokra értendő, mert sajnos az angol nyelvű oktatás színvonala azért hagy némi kivetnivalót maga után. Az itteni egyetemi naptár nagyon különbözik az otthonitól, hiszen itt nincs kifejezett szorgalmi és vizsgaidőszak. Vannak olyan heteink amikor csak egy óránk van, és van amikor kilenc. Amint vége egy tantárgy oktatásának, van egy vizsga vagy egy beszámoló az utolsó órán, ezt követően pedig már kezdődik is egy újabb tantárgy. Utazásra leginkább a kisebb nagyobb szüneteket tudjuk kihasználni, így az októberi kínai állami ünnepen, Karácsony idején, illetve az őszi és tavaszi szemeszter közti egy hónapos szünetben jutottunk el a legtöbb helyre. Persze rengeteg dolgot akár hétvégén is meg tudunk nézni, hiszen Sanghaj másfél órára van vonattal, de akár Pekingbe is el tudunk jutni 4-5 óra alatt. Az ösztöndíjunk 2018 nyaráig szól, ezalatt a három év alatt természetesen az a célunk, hogy a legtöbb helyre eljussunk Kínában, illetve a környező országokban és erről hitelesen tájékoztassuk kedves olvasóinkat is. Természetesen szeretnénk sikerrel teljesíteni a tanulmányainkat is, és talán még arra lesz egy kis esély, hogy a kínai nyelvvel közelebbi barátságba kerülünk.

4.Merre jártatok eddig? Hány helyen Kínában és hány helyen azon kívül?

Sok helyen megfordultunk már a világon akár együtt, akár külön utazások során. Négy kontinens több, mint 50 országába jutottunk el, Kanadától kezdve Európa megannyi országán át Nepálba, Tanzániába, Borneóra, Indonéziába vagy akár a Fülöp-szigetekre. Kínát igazán az elmúlt szemeszterben kezdtük el felfedezni, melynek része volt Sanghaj, Nanjing, Xian, Peking, Yunnan és Jiangxi tartomány vidéki részei. A nyári szünidőben a Selyemút mentén a nyugati Xinjiang tartományba szeretnénk eljutni, hogy betekinthessünk a rejtélyes muszlim kisebbség, az ujgurok életébe, és nem utolsósorban megmásznánk pár hegyet a Kazahsztánt és Kirgizisztánt is érintő Tien San hegységben.

5.Mi a blogotok fő topicja? Utazás, külföldi tanulmányok, gasztro?

A blognak nincs különösebb vezérfonala. Egy átfogó ismeretterjesztő oldalt szeretnénk fenntartani, ami a Kína és az európai világ közti dimenziókülönbséget szeretné megmutatni. Ebben benne van a gazdasági, kulináris, kulturális és turisztikai összehasonlítás is. Mivel számunkra az utazás nagy prioritással bír, így próbáljuk a különbségeket kaland alapúan, vagy ha úgy tetszik az utazásokon keresztül megmutatni. Természetesen az itteni továbbtanulási lehetőségekkel is foglalkoztunk már, és bármilyen kérdés esetén szívesen segítünk az ez iránt érdeklődőknek.

6.Mi volt a legmegdöbbentőbb, legsokkolóbb élményetek eddig Kínában?

Mindkettőnknek volt már szerencséje egy-két megdöbbentő élményhez az utazások során, így talán a kínai, sokszor túlságosan is mű környezetben már nem olyan egyszerű igazán sokkoló élményekkel találkozni. A toleranciaküszöbünk talán már túl magas, de az utazások során általában a legrosszabb élmények az elképesztő számú kínai turistából fakadtak. Erre nagyon jó példa volt az egyik hétvégi kirándulásunk a közeli Huang Shan hegységben, ahol egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy 1800 méteres magasságban szó szerint több ezer kínait kellett kerülgetni a szűk hegyi ösvényeken. A legbosszantóbb pillanataink is a számunkra sokszor érthetetlen szokásokhoz köthetőek, ilyen például az egészen botrányos közlekedési kultúra, a tapintatlan, gusztustalanul táplálkozó és egymással ordibáló kínai emberek, az angoltudás teljes hiánya, illetve a rólunk készült több száz fénykép melyekről legtöbbször nem is tudunk. Megbántani viszont semmikép se szeretnénk a kínai átlagembert, hiszen a fentiek mellett rengeteg mosolyt, kedvességet és vidám pillanatot kaptunk tőlük, így általában ezek a pozitív élmények túlsúlyba kerülnek.

A negatívumokat említve sajnos nem mehetünk el szó nélkül a minket körülvevő környezet általánosan lesújtó állapota mellett. A csapvíz ihatatlan, a folyók és azt eddig általunk látott tengerparti szakasz kifejezetten szennyezett volt, és akkor már a szinte állandó levegő szennyezettségről ne is beszéljünk. Két kezünkön meg tudjuk számolni, hogy szeptember óta hányszor láttuk a kék eget és Napot, helyette a ködhöz hasonló, mindent elhomályosító szmog uralja a Jangce folyó túliparosított keleti vidékét, köztük a városunkat is, Nanjingot. Mivel a természetet, mozgást és a friss levegőt kifejezzen kedvelő emberek vagyunk, számunkra ez az egyik fő ok, amiért hosszabb távon nem tudjuk elképzelni, hogy Kínában éljünk.

+ There are no comments

Add yours