Kína, a tömegturizmus fellegvára

Kína, a tömegturizmus fellegvára


Az Ézsi által remekül publikált előző hétvégi Huang Shan-i kirándulásunk bizony olyan mély nyomokat hagyott bennünk, hogy azóta se tudunk lejönni a témáról. 2016-ra eljutottunk odáig, hogy villámgyorsan meggazdagodó kínai középréteg Földünk legnagyobb potenciállal rendelkezdő utazóközönsége lett. Nem nehéz kitalálni, hogy ennek egyik fő oka a 1,3 milliárd fős népesség, ám egy kicsit mélyebbre ásva megannyi érdekes tényre bukkanhatunk. Így hát ebben a posztban Kína turizmusának fejlődését, a jelenlegi trendeket, az egészen elképesztő adatokat illetve a jövő turizmusának lehetőségeit próbáltam górcső alá venni.

Mikor kezdődött?

1949 és 1974 között Kína gyakorlatilag zárva volt a külföldi turisták előtt, így kizárólag néhány szerencsés utazó juthatott be az országba. A 70-es évek végén Deng Xiaoping akkori kínai vezető döntésére kezdték el megnyitni a határokat és promótálni a turizmust, mint az egyik legjobb deviza bevételi forrást. Akkoriban épültek az első nagyobb hotelek, kialakítottak és felújítottak rengeteg történelmi emlékhelyet és természetvédelmi területeket, megjelentek a képzett idegenvezetők, valamint elkezdődtek a létfontosságú infrastruktúrális beruházások is. A 80-as évek közepére még így is csupán 100 úti célt lehetett meglátogatni egy egyszerű turista vízummal, az ország többi részébe még különleges engedélyek kellettek. 1985-ben ezzel együtt is nagyjából 1,4 millió külföldi turista érkezett Kínába, amely jelentős növekedés az 1978-as 230 ezer főhöz képest.

A belföldi illetve a kiutazó turizmus fellendülése is a fent említett korszakhoz köthető, azzal a különbséggel, hogy az igazi robbanás a 2000-es évektől indult meg. Az évi átlagos 8-10% körüli GDP növekedés hatására az egyre tehetősebb középréteg több ok miatt érezte úgy, hogy itt az ideje elkezdeni utazgatni.

  • a növekvő jövedelemhez köthetően megjelent az a plusz, szabadon elkölthető pénz melyet egyre többen rekreációs célokra kezdtek el költeni.
  • lerövidült a munkaidő, egyre több lett az emberek szabadideje, persze ez is egy tudatos lépés volt a kínai kormányzattól. 2000-ben a belső kereslet és turizmus növelése érdekében bevezettek évente két “arany hétnek” nevezett hétnapos ünnepet a kínai holdújév (február) és a népköztársaság megalakulása tiszteletére (október). Néhány évvel később ehhez csatlakozott a május 1-jét követő néhány nap is, de mivel a belső forgalom eredményei nem igazolták vissza az elképzelést, a gazdaságnak viszont rosszat tett a kiesés, a májusi arany hetet 2007-ben megszüntették és csak egy napra rövidítették a nemzeti ünnepet.
  • A brutális intrastuktúra fejlesztések hatására ma már tényleg olcsón és gyorsan el lehet jutni A-ból B-be Kínában. Az összes létező turistaközponthoz már gyorsvasút visz, vagy 20-30 km-en belül egy nemzetközi reptér található, arról nem beszélve, hogy a kényelmes kínai turistának a fenekét se kell mozdítani ha mondjuk egy hegyet akarna megmászni. A hoteltől buszok viszik a hegy lábához, ott felpattan a tucatnyi felvonó egyikére, majd ha már fent van a csúcson és mégis elfáradna (vagy éppen a szervezetére sokkolóan hatna az oxigén dús, friss levegő), akkor máris elvitetheti magát a szerencsétlen hordárok egyikével.
  • A kínaiakat kiszolgáló cirka 25 ezer utazási iroda online foglalásaival gyakorlatilag (már elnézést) a leghülyébb utca embere is két kattintással már Tibetben találja magát. Nem meglepő, hogy a tavalyi évben a online értékesített utak értéke átszámítva 14 ezer milliárd Ft volt (a magyar GDP 20%-a).

Apropó Tibet. Évek óta álmodozunk róla Ézsivel és bár még nem tettünk le róla véglegesen, azért sajnos már ott is nagyon sokat változott a helyet. A tibeti utazási ajánlatok egyre több kínai utazási iroda kínálatában jelennek meg, így a Lhaszába látogató – elsősorban kínai – turisták száma minden korábbi képzeletet felülmúl. A közvetlen vasútvonal működése óta olyan mértékben nőtt meg a Tibetbe látogató kínaiak száma, hogy mára egyetlen nap alatt nem kevesebb mint 6 ezer látogató nézi meg a Dalai Láma egykori rezidenciáját, a híres Potalát. A kínai hatóságok ezért most azt tervezik, hogy a Potala lábánál, a domb aljában egy hatalmas csarnokban felépítik a palota méretarányos mását, ahová az eredeti épület néhány relikviáit is átszállítanák, így lehetővé válna több turista kiszolgálása. A hihetetlen turistaáradat láttán a világ különböző, a tibeti függetlenségért küzdő csoportjai, maguk a tibeti lakosok egy része, sőt még a Dalai Láma is a vasútvonal bojkottjára szólított fel.

Belföldi turizmus mindenek felett

Visszatérve egy-két érdekes adathoz, a legfrissebb jelentések szerint 2015-ben a kínai lakosok belföldi utazásinak száma elérte a 3,2 milliárdot (10%-os növekedés 2014-hez képest), tehát ha átlagoljuk, akkor látható, hogy 1 db kínai évente legalább 2 db belföldi útra elmegy. Persze mivel egy pár száz milliós középrétegről van szó, sejthető, hogy ez a szám lényegesen nagyobb. Az ehhez köthető belföldi turisták költekezése a tavalyi évben megközelítette a 2,6 trilliárd yuant (írjuk azért le, olyan 90 ezer milliárd Ft, tehát 90.000.000.000.000 HUF), de a kormány 2020-ra kitűzte a 5,5 trilliárd yuan-os célt, ez pedig a kínai GDP-ből is jelentős, közel 5%-os részesedést jelentene.
A belföldi utazások egyik legnagyobb problémája, hogy mivel kínai barátaink mindent elhisznek egy-egy jól kitalált PR-szövegnek és pár szép képnek, az egyébként tényleg látványos kulturális és természeti látnivalók valóságos mágnesként vonzzák a mit sem sejtő turistákat. Egy ilyen hatalmas országban mint Kína, szinte hihetetlen, hogy 15-20 híresebb látnivalón kívül az emberek többsége nem veszi a fáradtságot, hogy kicsit utánanézzen mit érdemes megnézni, hanem csupán kényelmi szempontokat előtérbe helyezve buta birkaként követi a nyájat. Peking, Sanghaj, Xian, a Jangce folyó, a három híres hegy, a Tai Shan, Huang Shan és Hua Shan, a Li folyó, Lhasa, a szecsuáni faragott Buddha, Zhangjiajie (Avatar hegyek), Hainan trópusi szigete, Hong-Kong és kész csókolom, már több helyet soroltam fel, mint amennyiről egy átlagos kínai turista valaha is hallott. Ez pedig 1,3 milliárd embernek valljuk be nem sok.

A nemzetközi helyzet fokozódik

A nemzetközi turistaérkezések számában szintén jelentős Kína előnye a többi ázsiai országhoz képest, hiszen 2015-ben kicsit több, mint 55 millió külföldi turista kereste fel az országot. Ezzel a számmal Kína egyébként az előkelő 4. helyet foglalja el Franciaország (84 millió), USA (75 millió) és Spanyolország (65 millió) után.
A kiutazó kínai turisták mára az egész világ turizmusát meghatározó tényezővé váltak, 2014-ben a globális turizmushoz köthető összes bevétel egészen pontosan 13%-a az ő számlájukra írható (ez cirka 164 milliárd amerikai dollár volt). Nem véletlen, bármennyire is sokszor kellemetlen egy országban a sok kínai turista, azért egy-egy régió turizmusát az egekbe repítheti, hogyha rákerül a kínai utazási irodák radarjára.

A Magyarországhoz köthető kínai beutazó turizmus helyzetről egyébként a külügy Kínával kapcsolatos oldalain is írnak:
“A 2014-es esztendőben hozzávetőlegesen 90.000 kínai turista látogatta meg hazánkat, ez az előző évhez képest igen jelentős, 19,8%-os emelkedés. Elmondható, hogy az utóbbi években folyamatosan és erőteljesen növekedett a hazánkba látogató kínai turisták száma, egyre népszerűbb célország vagyunk.

A kínai turisták jellemzően csomagtúrákon vesznek részt, azaz egy kiutazás alkalmával lehetőség szerint minél több helyre kívánnak eljutni. A kínai utazási irodák kínálta útvonalakban Magyarország mellett általában Ausztria és Csehország is szerepel (az úgynevezett „Arany Háromszög”: Bécs-Budapest-Prága), ugyanakkor akár még több ország is bekerülhet a csomagba. Ez az egyik fő oka a magyarországi rövid tartózkodásuknak. A hazánkba érkező kínai turisták ugyanakkor mind kellemesen lepődnek meg a főváros és az ország szépségén, és szinte kivétel nélkül úgy érzik, hogy több időt lenne érdemes Magyarországon tölteni. Országunk ismertségének növelésével várható, hogy a nálunk eltöltött idő is megnő. A csoportos utak mellett egyre népszerűbbek az egyéni vagy csak félig-szervezett (pl. fly-and-drive) utak, valamint nő a kereslet a tematikus utak (kultúra, wellness, sport, wine-and-dine stb.) iránt is. Hazánk elsősorban gazdag kultúrájával, vendégszeretetével és jó közbiztonságával versenyképes a kínai turisztikai piacon.”

Az egész Kínában közvetetten több mint 64 millió főt foglalkoztató turizmus a gazdaság további fejlődésének egyik nagyon fontos láncszeme, így fejlesztése továbbra is prioritás a párton belül. Felvetődik azonban a kérdés, hogy az amúgy is túlzsúfolt belföldi turistacélpontokra hogy akarnak még ennél is több turistát bepréselni? Illetve a befogadó országok vajon szintén akarják e a potenciális több milliós kínai turista hordákat?

Ugyan nagyon gyenge próbálkozások vannak, mint például, hogy feketelistára teszik az illetlenül viselkedő kínai turistákat, ám mindenki számára világos, hogy ennyi embert egyszerűen nem lehet megneveli ilyen rövid idő alatt.
Így tehát nincs más hátra, mint hogy kerülgetjük a kínai turistákat világszerte, ha pedig belföldön tervezünk utazni akkor csak olyankor, amikor Ézsi is írta: télen, hétköznap, szakadó esőben.

 

+ There are no comments

Add yours