Kínai újév Pekingben

Kínai újév Pekingben


A chinafordinner oldalán ismét egy Kínában élő honfitársunk írását olvashatjátok, ezúttal a szomszédos Hangzhou-ban élő Dóri foglalja össze élményeit, hogy miként is telt a Kínai Újév Pekingben. Várjuk a folytatást 🙂

“Február hónapot így visszagondolva talán a kaotikus szóval tudnám legjobban jellemezni. A kínai újévről eddig egy-két közhelyet leszámítva nem sokat tudtam, de a világ ezen részén az egyik legünnepeltebb hete az évnek. Több száz millió ember indul útnak hogy családjával töltse ezt a meghitt ünnepet, hiszen itt ez legalább annyira a családról szól, mint számunkra a karácsony. Ilyenkor mindenki meglátogatja a rég nem látott távoli rokonokat, és egy egész álló hétig eszik a nagyi gőzölt/főtt gombócát /饺子 Jiǎozi/ vagy sült/főtt cuppogós szószos csirkeláb különlegességeit, szóval mindent amit ilyenkor szokás.

Idén a hivatalos szünet február 8-tól 14-ig tartott, de a helyiek már január végén be voltak zsongva. A vonat és a repülőjegyek hamar elkeltek, az okosabbak már hónapokkal előre lefoglalták a legkedvezőbb ajánlatokat. Az utcákra helyes piros lámpás díszek kerültek ki, feldobva a város éjszakai képét. Ezek minden méretben az egész aprótól a behemótig kaphatóak voltak, csillámos, állatfigurás, kerek és szögletes, rojtos zsinóros kiszerelésben. Megunhatatlan választék. Az üzletek és házak ajtajait, ablakait majmos matricákkal díszítették, a legelszántabbak pedig piros kabátot, sálat sapkát esetleg fehérneműt is húztak, (igen az újévi jó szerencséért bármit) és izgatottan töltöttek órákat év végi bevásárlással. Az utcákon egyre kevesebb ember járt, míg a külföldi sajtót hamar ellepték a vonatállomásokon várakozó, nyomorgó százezrekről képek.

De mégis hol érdemes ünnepelni az újévet Kínában?

A külföldi ismerőseim mind elutaztak melegedni Thaiföldre, Vietnamba, vagy akik bírták a hideget síelni Japánba. Mivel mindössze egy hónapja érkeztem, így minden áron Kínában szerettem volna az ünnepeket tölteni és hamar elkezdtem egy Pekingi kirándulást tervezni, Nagyfal, Tiltott Város…ilyesmi. Hamar kiderült hogy egy olyan internetes portál sincs ami ezt igazán jó ötletnek tartaná, kivétel ha megszállottja vagyok a tűzijátékoknak vagy a petárdáknak. Nem vagyok, de ennek ellenére kitartottam a tervem mellett, viszont az elmúlt hónapok állandó szmog riadója igencsak aggasztott. Biztos ami biztos hát indulás előtt bevásároltam megfelelő maszkból is.

Az újév estéje

Egy népszerű hostelben foglaltam szállást a belvárosban, reménykedve hogy találkozom olyan utazókkal akik legalább annyira elveszettek mint én, és az újévet együtt köszöntjük. Hangzhou-ból (ahol én lakom és amúgy egy kedves „kisváros” nem messze Shanghai-tól délnyugatra) nagy sebességű vonat repített el Pekingbe. Bár a hangzhou-i vonatállomásra gyomorgörccsel érkeztem lelkileg felkészülve a tolongásra és a tömegre, szerencsémre 7.-e délutánra már minden rendben volt. A hostel a belváros egyik híres hutongjában volt (a hutong Peking jellegzetes szűk, zegzugos, kacskaringós utcákból álló kerülete), egy felújított hagyományos belső udvaros kínai házban. Pont lemaradtam az újévi gőzgombóc vacsiról amit a hostel szervezett a vendégeknek, de csatlakozva az ünneplőkhöz hamar megismertem a hostel lakóinak nagy többségét. Egy lelkes csapattal elindultunk megnézni mi is történik a városban ilyenkor , és bár Pekingbe a szmogra való tekintettel idén betiltották a hivatalos tűzijátékot, erre a helyiek fittyet hányva egész hajnalig megállás nélkül petárdáztak és tűzijátékoztak.

Első Nap – Miaohui(庙会)

Újév első napján Pekingben sok kínai család elmegy templomba, imádkoznak, füstölőt gyújtanak majd a templom kerti majálison (Miaohui – 庙会) – ami kicsiknek nagyoknak kínál programokat – töltik a nap további részét. A petárdáktól még reggel is hangosak voltak az utcák, így aludni nehezen lehetett, nem volt mit tenni, korán kezdtük a napot. Mindenki a hostelben a Ditan parkot javasolta ezért az újdonsült ismerősökkel mi is arra vettük az irányt. Verőfényes napsütés és kék ég várt bennünket, szmognak nyoma sem volt.

A jókedvünk egészen addig tartott amíg meg nem láttuk a jegypénztár előtti párezres tömeget. Itt-ott pár ember nagy köteg jegyet lengetett a levegőbe,ők is árultak és mivel az 5 yuan felár igazán nem volt sok, 30 percen belül már bent is voltunk a parkban. Énekesek, táncosok, de még bűvész is volt, mindenféle helyben sült utcai finomság, és sok-sok nyereményjáték. Később a Láma templomot terveztük megnézni, ami egy amúgy pár perces sétára volt tőlünk,de itt már nem volt ilyen szerencsénk, nem haladt a tömeg így feladtuk, és helyette a Mennyei Béke templomát látogattuk meg. Ez az 1998-ban Világörökség részévé nyilvánított taoista templom a város egyik jelképe. Lélegzetállító látványt nyújtott és a kedvencünk volt aznap.

Az este még a pekingi kacsát is megkóstoltuk ami méltó hírnevére, mert tényleg nagyon finom. Késő este visszatérve a hostel bárjában pihentünk meg egy- egy Tsingtao (kínai sör) mellett.”

Martonosi Dóri

+ There are no comments

Add yours