Trip to Xi’an 3. rész – A világ 8. csodája

Trip to Xi’an 3. rész – A világ 8. csodája


Mint már említettem a Bingmayong népszerűségben vetekszik a Nagy Fallal és a Tiltott várossal, így Kína egyik top turista mágnese. Megmondva őszintén nem is csodálom.  De mielőtt belemennénk a részletekbe, kicsit mesélnék, hogyan is mutatja be Kína a Terrakotta hadsereget és tulajdonképpen önmagát.

Erős öntudat, erős oszlopok

Irigylésre méltó, ahogy a kínaiak a történelmi emlékeikkel bánnak és ragaszkodnak a kultúrájukhoz. Azt a hatalmas öntudatot, ami nagyfokú tisztelettel és gondoskodással párosul, igazán exportálhatnák szeretett hazánkba is. Hogy mennyire is büszkék, talán a nyelvükkel való kapcsolatuk a legjobb példa. Ha Kínába jössz, akármilyen céllal, legyen az egy egyszerű látogatás, business vagy tanulás, tudj kínaiul. Egyszerű kis kijelentés, ami megvétózhatatlan, mert különben halott vagy ebben a világban. Igazából nem is értem, hogy mennyibe kerülne lefordítani legalább az utcatáblákat angolra. Ha már arra volt pénz, hogy felhúzzanak egy 37 méteres aranyozott Mao szobrot.. Vagy legalább pinyinre fordítsák le! Szerb mintára ott hagynák a karaktereket és gondolván a szerencsétlen, elveszett világra aláírják a pinyin fordítást. Shanghai e tekintetben a vezérbika, bár nem is csoda, hiszem a mai világ legfontosabb városa, milliónyi turistával, míg például Nanjing.. hát nem az. 😀 Így valahol megbocsátható, hogy nem cserélnek le minden táblát, viszont legalább a tartományi főváros rendőrkapitányságán igazán kiírhatnák a dolgokat angolul, ha már tudják, hogy a város összes külföldije oda megy a tartózkodási engedélyét megcsináltatni! Másik büszkeség példa, ahogyan a tradicionális kínai értékeket kezelik. A kínai tanító nénink imádja például a kalligráfiát, és ha van egy kis szabadideje rizspapíron gyakorolja a régi karaktereket (megsúgom nekünk is ezt kéne, csak a modernekkel). Bin is hasonló szenvedélynek hódol, bár állítása szerint – és a mi megfigyelésünk is ezt támasztja alá – ez sokszor a japán rajzfilm sorozatok rovására elnapolódik. Azt is Bintől tudom, hogy a tanárai a kínai teaszertartás megszálltjai. Ráadásul az egyik képes felmenni Pekingbe, hogy tradicionális kínai íjászatot tanulhasson a legjobb mestertől. Vagy ott van Wanda kínai festészet tanára! Sorolhatnám, hogy ki mibe bolondult bele, de kész..! Látszik, hogy szenvedélyből csinálják, és élvezik!

Indulás

2015. december 12. valamivel 9:30 után.
Egy szürke, hűvös, kora téli szombati nap Xi’anban. A szitáló esőben elindultunk Wandával a vasútállomásra, hogy megtaláljuk a buszunk. Nem volt nehéz megtalálni, mert egymást ordibálták túl a ’buszos kofák’ ahogy vadászták az embereket a buszokra. Az elsőhöz odaszóltunk, hogy „Terracotta?” – Terracotta, terracotta, go-go!” és mutatott is egy éppen indulóban lévő buszra. A sofőr kinyitotta az ajtót és szépen gurult tovább. Mi várunk, hogy megálljon.. Nem teszi. A sofőr a kezével integet, hogy haladjunk már, mert istenigazából már menne. Hát felugrottunk a buszra, vissza kettő, gáz, és már úton is voltunk. Mintha a Fast and Furious 8 lenne.

Mikor kitett a busz az út szélén, igazából mintha egy falu szélén lettünk volna. Új kövezésű terek fákkal, amiket éttermek, áruházak és szuveníresek vettek körül. Mindenki árult mindent, de kifejezetten sok idegenvezető ajánlkozott fel, hogy csak vele érthetjük meg ezt a bonyolult történelmi kincset. Hát persze.. El is hessegettük őket. Mikor már a kapunál voltunk, újra szembejött a kínai öntudat. Pofátlanul elkérnek 150 yuant (6750 Ft) a jegyekért, amit ujjlenyomattal kapcsolnak össze a profizmus jegyében. Tudják, hogy ez a világ 8. csodája, szóval aki meg akarja nézni az meg is fogja tök mindegy mennyi.  Hozzá kell tegyem amennyi pénzt beleölt az állam ebbe a helybe, és amennyit még fog, ez az összeg mélyen, legbelül érthető.

Brutális számok

Kezdjük az elején, mielőtt Yang Zhifa, a nemzeti hős, a kommunista kínai Indiana Jones megtalálta az első katona darabkát, ez a hely szántó volt egy kis shaanxi-i falucska mellett. 1974. március 29-et írunk. A szegény földműves kutat ment fúrni a helyi TSZ-nek a közeli földeken. Tudták, hogy a föld több ősi égetőkemencét rejt magában, így ki volt adva, hogy óvatosan fúrjon, és ami edényeket talál, szolgáltassa be a TSZ vezetőjének. Így a 39 éves férfi finoman nekiállt a melónak, de nem edényt, hanem egy cserép nyakat és egy kart talált. Ami utána történt az már történelem.

Akinek a katonáit megtalálta ez az Buddha kegyeltje az nem más mint az első Qin császár, Qin Shi Huandi. Ő volt az a császár, aki egyesítette Kínát, majd megalapította i.e. 221-ben az első kínai dinasztiát. Uralkodása alatt egységesítette a mértékegységeket, a pénznemet és az írást is. Magyarul létrehozott egy nemzetet. Ő volt az, aki elkezdte a Nagy Falat építtetni és a Nagy Csatorna alapjait is letette. Természetesen ezzel úgy körülbelül 20-25 millió kínait ölve meg. De számunkra a temetkezési helye az érdekes, ugyanis a régi feljegyzések azt állítják, hogy a 47 méter mély sírhant alatt egy extrém bonyolult labirintusrendszer van, amely Kína kicsinyített mása. Ez a „mindössze” 56 km2 területű kis komplexum feltárása már a méretéből adódóan is problémás, mert azt olvastam, hogy 12 falut (persze kínai falu, ami mondjuk egy Kiskunfélegyházányi „falu”) és 6 gyárat kellene átköltöztetni. A temetkezési csarnok mennyezete gyöngyökkel van kirakva, ami a csillagos égboltot idézi, és állítólag a császár sírja egy higany tavon úszik, ami a Kínát átszövő folyók illúzióját teremtik meg. A próbafúrások valóban magas higanytartalmat mutattak ki a talajban. Többek között ez is egy megerősítés a babonás kínaiaknak, akik félnek felnyitni a császár sírját, bár annak bejárata még ismeretlen. Annyi viszont biztos, hogy 700 000 ember, 36 évig dolgozott rajta, és így sem készült el időben. De Qin fia sem volt puhább kezű, mint az apja. A temetés után az építkezést túlélő munkásokat és tervezőket élve temettette el apjával, hogy soha, senki ne tudja annak belső hálózatát.

De most kanyarodjunk vissza hozzánk. Nekem volt már szerencsém látni ezt a csodát (mármint a hadsereget, és nem a császári sírhalmot), de legalább annyira vártam, hogy újra lássam, mint legelőször. A legkisebb teremmel (teremmel.. hangárral!) kezdtük, ahol a lovasság volt felállítva harci szekerekkel. Szegény Wandának annyit áradoztam a helyről, hogy mikor meglátta azt a 72 katonát, kicsit lebiggyent a szája. De ahogy mentünk tovább, és egyre több angolul kiírt ismertető táblácska volt megjött a kedve. Igazából tényleg érdekes, hogy az ember annyit hall erről a szenzációról, hogy mikor teljes életnagyságban meglátja, kicsit csalódik. Sok, félig összetört, szürke, poros agyagszobor egy rakáson, aminek nagy része még fel sincs tárva. No de álljunk meg! A háttér szotri a lényeg, a teljesítmény, hogy mindezt, amit látunk, egy nagy egésznek csak egy szelete! És ezt majd 2000 éve hozták létre! Mi, magyarok hol voltunk 2000 éve? Valószínű még külön törzs sem voltunk. Ezek meg krómozták a fegyvereket, amiket az agyagkatonáknak adtak! Jesus!

Hamár a technológiai nagyságnál járunk, nem lehet elmenni az agyagkatonák készítése mellett. Lévén, hogy erről szól a cikk is. A legnagyobb csarnokban 6000 csatarendbe állított katona áll. Vannak gyalogosok, íjászok, lovasok és tisztek. Mindnek egyedi arca van, amit úgy oldottak meg, hogy a bábuk (180cm magasak, ami nagyjából sose létezett abban a korban Kínában) két munkafolyamatban készítették. Voltak, akik a testet készítették sorozatgyártásban, és volt egy munkacsoport, aki az arcokkal foglalkozott. Nem hiszem, hogy mindegyik katona egy élő személy lett volna, de ha csak 20%-uk őrzi egy élő személy arcvonásait, már az is hatalmas érték önmagában. Képzeljük el, ahogy a császár százezreket robotoltat, hogy a túlvilági élete biztosított legyen, és ezzel olyan átlagembereket tesz halhatatlanná, akiknek vajmi kevés szerepe volt a történelem alakításában. És ha az arcok nem lennének elegek, olyan részletekbe is belementek a mesterek, hogy a katonák haja is eltér egymástól. Ki egy fonást, ki egy elválasztást vagy copfot kapott. Plusz a katonai vezetőknek, rangtól függően más cipőt készítettek. A másik szenzációs történet, a katonák színével kapcsolatos. Eredetileg mind színes volt. Rózsaszín arc, kék, zöld, sárga ruházat, és olajszínű páncélzat. De az exhumálás után a festékanyag eloxidálódott, vagy a napfény hatására elbomlott.

Most az a archeológiai álláspont, hogy amíg az idáig feltárt sorok katonáit restaurálják in situ a kiállítási területen, addig laborokban azon dolgoznak, hogy a következő régészeti hullámban már meg tudják őrizni a katonák színét. Valamint bátorságot gyűjtenek, hogy felnyissák Qin Shi Huandi sírját. Ezek a tervek állítólag a 2020-as években várhatók leghamarabb.

1 comment

Add yours

+ Leave a Comment